Jugoszlávia

1944. október 18-án kezdődött meg a német és a magyar lakosság táborokba gyűjtése. A hivatalos kimutatás szerint az 1948-ig működött 41 vajdasági munkatáborokban 140 ezer német és több ezer magyar dolgozott. Furcsamód, - de valószínűleg ez a magyarok számára egyáltalán nem meglepő – hogy a Titó által vezetett Jugoszláviában is voltak internáló és munkatáborok. Különösen pont abban az időben, - az 1948. év bővelkedett internálásokban, bebörtönzésekben és koncentrációs táborokban, - amikor Moszkvával szakított. A börtönökben és a Goli Otok két táborában, a Kvarner öbölben, Senj közelében, Bileca, Uglajn és  Sveti Grgur táboraiba internálták azokat a személyeket, akik a fennálló rendszer ellenségei voltak, vagyis a „klerikálisok, a csetnikek, usztasák, a liberálisok, a nacionalisták, az anarchisták” tartoztak többek között ebbe az ellenségképbe. Ehhez a csoporthoz csatlakoztak 1949-től a kommunisták is. „1949-ben Aleksander Ranković belügyminiszter, Josip Broz Tito parancsára megparancsolta, kétségtelenül az UDBA néven ismert titkosrendőrségnek, hogy tartóztassa le azokat, akik abba a korba léptek, hogy elbírják a puskát, akár kommunisták, akár nem azok, s akikkel kapcsolatban a legkisebb kétség merülhet fel, ha konfliktus tör ki a Szovjetunióval.” 1948 és 1954 között a párttagok ezreit tartóztatta le a titkosrendőrség tömegesen, válogatás nélkül. Akinek valamilyen mértékű fenntartása is volt, vagy nem támogatta kellő mértékben Titót, hiába volt a legelkötelezettebb híve hazájának, illetve a kommunista pártnak, minden gondolkodás és megfontolás nélkül internáló táborba került.
Sveti Grgur egy teljesen lepusztult, régen olasz hadifogolytábor volt, melyet a raboknak újjá kellett építeni az alapoktól.
Különböző időszakokban 200-250 ezer embert börtönöztek be és körülbelül 40-60 ezer embert internáltak büntetőtáborokba azok az úgynevezett büntetőbizottságok, amelyeket erre a célra létrehoztak, illetve a konstruált pereket lefolytató bíróságok döntései alapján zártak börtönbe. A Goli Otok táborait 1949-ben nyitották meg és körülbelül 31-32 ezer ember fordult meg a táborokban. A táborok halottainak száma 5 és 20 ezer fő között lehetett. A táborok nagy része az ország nyugati részén alakult meg: Ram Szerbiában, Stara Gradiska és Bileca Bosznia-Hercegovinában, Sveti Grgur, Ugljan, Rab és Goli Otok Horvátországban. Mindegyik tábor általános jellemzője volt, hogy az internáltak fogva tartása, az esetek többségében meghatározatlan időre szólt. A táborokban tovább folytak a rabok kihallgatásai, illetve a kínzások és a verések is.
Az utolsó „sztálinista” 1956-ban szabadult Goli Otokról. Ezt követően a horvátok tartották fogva a „nacionalisták”-ként nyilvántartott politikai foglyaikat, 1963-ig. ekkor teljesen felszámolták a komplexumot.

JugoszláviaForrás: Bank Barbara - A volt szocialista országok internáló- és munkatáborai – Csehország, Lengyelország, Jugoszlávia (1945–1956)
in: Hantó Zsuzsa - Kitiltott családok. Magyar Ház Kiadó, Budapest, 2010.

magyar